Karácsonyi díszítés
Karácsonyfa
A 19. század végén már a csillogó díszek váltak a karácsonyfa népszerű díszítőelemeivé. A legfelül található dísz a fán a csúcsdísz. Ez korábban általában csillag alakú volt, és a betlehemi csillagot jelképezte, mára a legtöbb helyen felváltotta ezt a hegyes végű, csillogó gyöngyökkel kirakott „templomtoronyforma”. Ennek ellenére mindkettőt használják, valamint egyre népszerűbb a masni a fa tetején. A karácsonyfa nélkülözhetetlen elemei közé tartoznak a gömbök is, amelyek változatos színűek és anyagúak, de mind a paradicsomi fa almáját jelképezik.Régebben a fa kivilágítására leginkább gyertyákat használtak, ezt azonban részben felváltotta a sokszínű, villogó, esetleg zenélő izzósor. Népszerű ezenkívül a csillagszóró is.
Évről évre egyre gyakoribb az a jelenség, hogy a fát nem sokszínű díszekkel ruházzák fel, hanem csupán két szín dominál. Népszerűek az arany–piros, piros–fehér, ezüst–fehér, esetleg ezüst–kék párosítások.
A színes girlandok, szalagok, láncok és angyalhajak részben a a paradicsomi fára tekeredő kígyót, részben a teremtést átszövő időszálakat jelképezik.
Magyar jellegzetesség a szaloncukor– selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka –, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira kötöznek.
A karácsonyfa díszítésének szokása a 16.század körül kezdődött el. Kezdetben almát,diót, ostyát, mézeskalács-alakokat, édességeket,valamint fából és textilből készült díszeket aggattak rá.
